.png)
KEF LS50 Wireless II aktív hangfal teszt
A KEF LS50 Wireless első verziója már több mint 5 éve járt nálunk, így érthető a kíváncsiságunk az új generáció iránt. Az emlékeink már haloványak, főleg ami a hangot illeti, de az kristálytisztán megmaradt, hogy nem váltunk el csalódottan azoktól a szépségektől. Sőt!
A láthatatlan fejlődés
A KEF LS50 formája olyan jól sikerült, hogy nem tudtak, vagy nem akartak rajta változtatni. Ennek mi és valószínűleg az LS50 rajongói is örülnek, mert egyszerűen imádnivaló!
Már az első generációs Wireless modell (W1) is magasra tette a lécet, de tovább emelték a „brit tudósok”, ha szabad így hívni ezeknek a csodáknak a megalkotóit. Igen, nagyon jól szólt az első verzió, igen, sokat tudott, és igen, volt hol belekötni, bár sok fogást nem találtunk rajta.
Apróbb hiányosságokba tudtunk csak belekötni, csak hogy a második generációban legyen mit fejleszteni, de a mérnökök valóban odafigyelnek a felhasználói visszajelzésekre és pont ott raktak rendbe mindent, ahol kellett.
Hogy pontosan mik ezek a különbségek?
Kezdjük talán ott, ahol a legkevesebb a változás, a külsőnél. A színei frissültek, így jelenleg fekete, világos szürke, bordó és a kihagyhatatlan fehér, ami valamiért sokak kedvence; hozzánk is pont egy ilyen érkezett. A színeken kívül a Wireless II-nél inkább csak a hátsó csatlakozókban látható eltérés, mert ott történtek kisebb-nagyobb változtatások.
A KEF természetesen nem bízza a véletlenre. A jól eltalált külsőhöz hűek maradtak, ám a látszólag ugyanolyan hangszórók már nem a 11., hanem a legújabb 12. generációs Uni-Q típusok.
Egy igazán alapos tuning
Elsődleges és igen fontos fejlődés a beépített erősítőknél történt, ahol külön A/B osztály felel a magashangokért. A közép- és mélytartományt D osztályú erőmű pumpálja, és nem szoktuk ugyan figyelembe venni a hangzatos „watt számokat”, de amikor a korábbi 460 W összteljesítményt elvileg 300-zal megtoldják, arra azért felfigyel az ember.
Szintén érdemes megemlíteni a jelfeldolgozó rendszert, ami a korábban elismerésre méltó 192 kHz/24 bit (PCM) helyett jelenleg 384 kHz/24 bit (DSD) felbontásig kezeli a kapott jeleket hálózaton, HDMI és koaxiális bemeneten viszont továbbra is 192 kHz/24 bit, optikai kábelen 96 kHz/24 bit a határ, de végre az MQA is a repertoár része lett, sokak nagy örömére. Ha már MQA, természetesen a digitális zeneszolgáltatók listája is kibővült, így már a TIDAL és Spotify Premium-on felül a Qobuz, Amazon Music, Apple Music, Deezer stb. is segíti a minőségi zenék felkutatását, mindezt egy szintén új applikáció, a KEF Connect irányítása alatt.
Az új applikáció szerencsére újabb funkciókat is jelent, és egy hatalmas szívfájdalmunkra is gyógyírt hozott, így a Wireless II végre alkalmas multiroom hangszóróként üzemelni, tudástárába került az Apple Airplay és a Chromecast, de a Roon szerelmesei is hadra foghatják ezeket a kis szépségeket.
Ha a Master hangdoboz hátoldalán körülnézünk, nagyon hasonló a helyzet, mint a korábbi modellen, de ha kicsit jobban meglessük, mégis változott ez-az. Legfeltűnőbb, és egyben legdicséretesebb az analóg RCA bemenetet váltó HDMI eARC aljzat, mellyel még szélesebbé vált a felhasználási terület, illetve (bár szemmel nem látható) a két Ethernet csatlakozóból az egyik már csak kisegítő lehetőséget nyújt a csatlakoztatásra, ugyanis a W1 modellel ellentétben, a második generáció tagjai már vezeték nélkül csatlakoznak egymáshoz. Szintén nem látható, mégis az egyik legfontosabb újítás a már említett Uni-Q hangszórók 12. generációja, amelyben az ún. MAT technológiával (Metamaterial Absorption Technology) készült. Ez tömören annyit tesz, hogy a hangszóró hátsó felében egy hangolt, labirintusszerű elnyelő lap van, ami a magassugárzóból hátra szűrődő, nem kívánt hangok 99,9%-át megszünteti, így az amúgy is legendássá vált Uni-Q hangszóró előre már csak a legtisztább, torzításmentes hangot továbbítja vájt füleink járataiba. Amennyiben ez valóban így van, és ez nem csak marketing maszlag, úgy tényleg nem tudjuk, mire számíthatunk ettől a párostól, mert már a MAT nélkül is elképesztően tiszta és részletes volt a W1, de nem szaporítjuk tovább a szót, jöjjön a lényeg!
Meghallgatás
Kezdjük a főzelékkel inkább, a desszertet pedig hagyjuk a végére! Bár a KEF leírása szerint az LS50 Wireless II 10-100 négyzetméteres szobába (helyiségbe) ajánlott, mi ezt tisztelettel megcáfoljuk. Bár az előd valójában nem volt ennyire „kigyúrva” méreteiből adódóan egészen biztosan nem javasoltuk volna 20-25 négyzetméteresnél nagyobb térbe; esetleg kiegészítő mélysugárzóval. Kizárólag hegedűt és vokált hallgató egyedek esetében ezt visszavonjuk, de a fizika törvényeit tekintélyes teljesítmény kúra után sem lesz képes megkerülni a KEF.
Apró problémánk továbbra is a láthatatlan kijelző a master hangszóró tetején, ami csodálatosan informál minden fontos dologról, ha odasétálunk fölé, de ott, ahol az ember hallgatni szeretné a zenét, és nem folyton az amúgy zseniális KEF Connect appot bámulni, ott bizony híján marad az értékes információknak. Miután sikerült a megfelelő perifériát vagy a kedvenc streamer szolgáltatónkat kiválasztani, majd belőni a hangerőt, onnantól már nagyon hamar elhessegethetjük ezt az apró negatívumot, és az LS50 Wireless II bemutathatja, hogy miben kerekedik elődje fölé. Miután a KEF Connect applikációban tökéletesen beállítottuk a környezethez a hangszórókat, bele is csaptunk a közepébe. A mellékelt távirányító az összes modern kütyű ellenére még mindig a legegyszerűbb és leggyorsabb módja a fő funkciók vezérlésének, ezért azt is bekészítettük magunk mellé.
Helyünket elfoglalva, újra beleszerettünk az LS50 látványába, de ahogy elkezdtük kedvenc albumaink lejátszását már nem csak a külseje ejtett rabul. Mivel korunk egyik - ha nem a legjobb - wireless „all in one” rendszerével van dolgunk, kihagytuk a külső forrás lehetőségét és kizárólag a belső beépített értékeket fedtük fel Spotify Premium és Tidal Masters (MQA) hallgatásakor. Előbbitől a már megszokott színes és dinamikus hangzást kaptuk, ahol talán nem is ezt, hanem inkább a friss és fiatalos zenék tömkelegét részesítettük előnyben, míg a Tidal (MQA) sokkal inkább a komolyabb muzsikák elképesztően részletgazdag, valósághű és érzelemdús zenei világába vitt el minket. Korábbi tapasztalatainkból tudtuk, hogy az LS50 otthonosabban mozog az akusztikus muzsikák világában, ezért Norah Jones, Sting, Gregory Porter, Dominik Miller stb. ismét megbízható segítség voltak a szépségek vizsgálatában. Nem hittük volna, hogy ennyire megérezzük a teljesítmény növelését, de a hangszerek megszólalásakor olyan magabiztosságot és stabilitást árasztott magából a KEF, amit ilyen méretű dobozokból talán még soha nem hallottunk. A dinamika korábban sem állt messze ezektől a hangszóróktól és maga a ház felépítése, valamint a lágy reflexnyílás korábban is úgy lett megálmodva, hogy most sem kellett változtatni rajta ahhoz, hogy elkápráztasson, de az izmosabb erősítők, a magasabb felbontás és az új hangszóró készlet megtette a hatását. A w2 térábrázolása - ha lehet - még kiterjedtebb, részletesebb és precízebb, valamint a hallgatói pozícióra sem érzékeny.
Kifejezetten izgalmas volt a húros, fúvós hangszerek fémes feszessége és teltsége, a doboknál és nagybőgőknél pedig csak a legmélyebb szekciónál érződött a 40 Hz körüli alsó határ miatti gyengeség. Ha valamit ki kell emelni, az ismét a lehengerlő énekhang, valamint a sziporkázóan csengő magas tartomány, ami lényeges változás az elődhöz képest, ahol némi fátyolosság volt észrevehető. Nos, ennek itt nyomát sem találtuk. Nehéz behatárolni, hogy ebben mennyi szerepe van annak a bizonyos labirintus rendszernek, de azt érezni lehetett, hogy nem nyúltak vele mellé.
Ahogy vadabb vizekre eveztünk, az LS50 Wireless II igyekezett férfiasan és keményen tartani magát, de néha ki tudtuk billenteni egy-két Korn, Metallica vagy Slipknot szerzeménnyel, bár itt is csak a középtónusos elektromos gitárnál, illetve a széttorzított basszusgitárnál (Korn) ingott meg kissé barátunk önbizalma. Ahogy korábban is tapasztaltuk 20 négyzetméter feletti szobában (esetünkben kábé 30 négyzetméter volt) előfordult, hogy el tudtunk volna képzelni egy mélysugárzót támogatásnak, de ami azt illeti, volt is alkalmunk kipróbálni egy KEF KC62-vel rövid ideig, ahol teljesen új dimenziók tárultak fel. Természetesen létezik kb. 600 000 Ft-nál olcsóbb megoldás is, de amikor egy gyártótól származik a két komponens, az ritkán szokott mellé menni.
Amennyiben mégsem limit nélküli arany hitelkártyánk van, akkor is feltétlenül érdemes átgondolni egy, a rendszerhez méltó mélysugárzó beszerzését, mert egyrészt az elektronikus zenéknél mindenképpen jól jöhet, másrészt, mivel ott tündököl a HDMI csatlakozó a hátoldalon, a KEF LS50 Wireless II akár mozizáshoz is profi társ lehet.
Ha már az elektronikus zenéknél tartunk tartottunk nyilván elővettük a régi kedvenc Yello, Röyksopp, Draft Punk klasszikusokat, vagy az újabbak közül Etherwood, Eskmo, Roy Rosenfeld stb. legjobb számait, és ami azt illeti, itt is érezhető volt a szteroid kúra a kis dobozo
kban, aminek köszönhetően valóban a tomporunk alatt éreztük a basszusokat, de erre már egy bikább bluetooth hangszóró és képes manapság. Amiben viszont a KEF LS50 Wireless II igazán különleges volt, az az, hogy becsukott szemmel képes volt a stúdió közepére varázsolni minket, ahol ezek a digitálisan gerjesztett csodák készültek. Itt nincs színpad, nincs zenekar, nincsenek énekesek (legtöbbször), mégis körülvett minket minden egyes ütem, szinte egy digitális atmoszférát kreálva a szobából. Hazudnánk, ha azt mondanánk, „nem, ide nincs szükség mélysugárzóra”, mert bizony azzal együtt vált kerekké ez a műfaj, és bár nélküle is lenyűgöző, amire ezek a kis szépségek képesek, bizony kellett az a kis doboz a sarokban a 100%-os élményhez. Lehet, hogy 110 százalék is megvolt!
Összegzés
Ahogy korábban is elmondtuk, a KEF LS50 Wireless II nem olcsó, de mégis az. Egy szép kerek összeg környékét kell leszurkolnunk érte (kb. 1 millió Ft kereskedőktől függően), ami talán soknak tűnhet, de ha valaki az alap KEF LS50 meta 500-600 000 Ft ára mellé össze tud rakni egy olyan erősítőt, hálózati lejátszót DAC-ot és kábelezést a maradék 500 000 Ft-ból, amivel ezt a szolgáltatáscsomagot és hangzást prezentálni képes, azt szívesen várjuk a szerkesztőségünkbe.
Ha a hátrányait nézzük, az továbbra is annyi, hogy a csomag így van kész, és nincs fejlesztési lehetőség. Valamint tiszteletben kell tartani a méreteiből fakadó korlátokat (bár sokszor jócskán átlépi azokat), illetve azt, hogy szemből nézve semmiféle visszajelzést nem kapunk a kijelzőről. Ezzel szemben megkapjuk korunk egyik legszebb hangszóró párosát színtől függetlenül, elképesztően széleskörű szolgáltatáscsomaggal, kristálytiszta, érzelemmel teli, dinamikus és dögös hangzással és olyan letisztult, jövőt idéző, minimalista megjelenéssel, amit jelenleg sehol máshol. Számunkra ez a mérleg továbbra is a tökéletes megerősítése annak, hogy miért a KEF LS50 az egyik kedvencünk bármilyen felállásban is kerül kezünk közé.
