KEF KF92 mélyláda teszt

Kíváncsian vártuk, hogy mire képes a KF92 a csúcskategóriás szubládák termékkategóriájában, különösen a KEF által közölt elképesztő frekvencia-átviteli adatok miatt.  11 Hz!!! Ilyen nincs, vagy mégis?

Kategóriájukban mindig helytálltak az általunk tesztelt KEF Kube mélyládák, de egészen más elvárásokat kell teljesíteni egy 200-300 ezer forintos modellnek, mint egy közel 900 ezer forintosnak, amennyibe a KF92 kerül. Ebben a magasságban súlyos hibának számít az, amit lejjebb simán megbocsájtunk. Szerencsére a csúcskategóriában ritkán találkozunk kritizálható jelenségekkel, és jó példa erre a KF92.

Meglepően kitermetű, roppant masszív, merev, majdnem-kocka a KEF KF92 és nem a térfogata alapján árazták, az biztos. Már régen megtanultuk, hogy jókora pozitív meglepetéseket tudnak okozni az átlagosnál kisebb eszközök, és ez most sem történt másképp.

A KEF KF92 szemből nézve nem mutat semmi különöset, hacsak a KEF emblémát nem tekintjük annak. Ellenben a másik három igencsak érdekes nézniv alókkal szolgál. A két átellenes oldalon elhelyezkedő, névleg 9 colos, egymásnak hátat, pontosabban mágnest fordító hangszórókat széles, műanyag keret övezi, mintha a membránok folytatásai lennének. Ez nyilván csak optikai csalódás, de a dizájn pontozásánál figyelembe kell venni. A membrán és kerete között nincs messziről látható gumiperem, mindössze egy igencsak mély, ám keskeny árok. Magától értetődően inverz, vagyis fordított a felfüggesztés külső alkotóeleme, ami nem számít rendkívülinek.

Az említ ett keskeny rés lényegesen kisebb felületet rabol el a membrántól (melynek átmérője 167 mm), mint a szokásos slag vagy hurka méretű gumiperemek, ez több megmozgatott levegőt jelent, így mindenképpen hasznos trükk. Pláne akkora kimozdulásokkal, amiket láttunk a teszt során. Többször leírtuk, hogy mennyire tetszett az Xmax a csekély torzítás miatt, de ezt a fogalmat a KEF KF92-vel kapcsolatban el is lehet felejteni. Akárhogy erőltettük, nem sikerült kihozni a sodrából.

A hangszórók kosara mi más lehetne ebben a kategóriában, mint alumínium öntvény. Kevés és vékony küllőből épül fel, nem gátolják a levegő áramlását, nem fékezik a membrán mozgását.

Remekmívű darabok, minden porcikájukról süt az igényesség.

A mélyládák hátlapjai ritkán látványosak, de a KF92 ebben üdítő kivételnek számít. Egyrészt tekintélyes méretű és felületű hűtőbordák sorakoznak rajta, másrészt egy fém idom hajlik rájuk, mint valami védelmet biztosító ernyő és valóban ez az egyik szerepe, másrészt minden bizonnyal a légáramlást irányítja. A beépített Music Integrity Engine egy D osztályú erősítő, 1000W összteljesítménnyel, amin testvériesen osztozik a két darab hangszóró.

Csatlakozókból és kezelőszervekből csak a szokásosakat kínálja, akad némi érdekesség is. Például egy ötállású EQ kapcsoló, amiről pár sorral lejjebb ejtünk néhány szót. Szintén rendkívüli a vonalkimenetek variálható magasáteresztő szűrője, ami négy darab kétállású pöcök. Erről a kezelési leírásból tájékozódhat az, aki alkalmazni szeretné, mi nem részletezzük. Díjaztuk a Manuak/LFE kapcsolót, ezzel kiiktatható a jelútból mindaz, ami szükségtelen, ha házimozi erősítőnkre vagy processzorunkra bízzuk a keresztváltást és a szobaakusztikai korrekciót.

Rendszerint szétszedjük a tesztalanyainkat, ha ez rongálás vagy károkozás veszélye nélkül lehetséges. A KF92 esetében ezt csak az erősítő oldaláról tudtuk megoldania hangszórók kiszerelésével nem kísérleteztünk. A remekműnek és bizalomgerjesztőnek látszó, szimmetrikus felépítésű erősítő mögött MDF lapot találtunk, amit díjaztuk, mert a hangszórók kamrájának mindegyik fala egységesen sík, az erősítő oldali is csillapítóanyaggal burkolható, amit megtettek a gyárban, bár a fényképeinken nem látszik, mivel eltávolítottuk. A hangszórók tekintélyes méretű mágnesei majdnem összeérnek, a tereket gumiszerű anyaggal töltötték ki. A belső kábelezés kicsit, ha mi gyártanánk, 2,5 négyzetmilliméteresnél alább nem adnánk.

A beállítás kihívás elé állítja a felhasználóját, mert ahol egy előre néző membrános mélyláda remekül szól, ott a KF92 nem mindig adja ki a maximumot. Nagy segítség az ötállású kapcsoló (iBX – Intelligent Bass Extension), amivel az elhelyezésnek megfelelő EQ móddal optimalizálható a szubbasszus. A DSP különböző mértékben befolyásolja a frekvencia-átvitelt, és jelentős mennyiségű hertzet veszíthetünk a legalsó régióban, ha alapos próbálgatás nélkül egyből elfogadjuk a papírformát. Meg lehet találni az optimumot, de gyakorlott házimozisok számára sem egyszerű feladat. Mennyivel jobb lenne, ha mindezt rábízhatnánk egy beépített, mérőmikrofonos, önbemérő rendszerre!

Az ötféle EQ álláselnevezéseiből még számunkra sem volt mindegyik teljesen egyértelmű. Bár a kezelési leírás ábrái mindent világosan megmutatnak, mi mégis fűzünk hozzá némi kommentárt. A Room a frontsugárzók közötti, jobbra és balra sugárzó elhelyezést jelenti. A Wall nem lehet kérdéses, valamelyik oldalfal mellett, előre és hátra néző membránokkal. A Corner (sarok) is majdnem egyértelmű. Azért csak majdnem, mert a hangszórók nézhetnek a két hozzájuk legközelebbi fal felé és úgy is letehető a szubláda, hogy csak az egyik membrán támadja a falat, a másik előtt nagy szabad térség van. A Cabinet (szekrény) ugyancsak tiszta, és a végére marad az Apartament nevezetű EQ mód, ami tulajdonképpen egy szubszonikus szűrő a 41 Hz alatti tartomány csökkentésére. Ez a falakon leginkább áthatoló hanghullámok intenzitását mérsékli, nehogy baj legyen a szomszédokkal.

Eredeti, bontatlan csomagolásban érkezett hozzánk a KEF KF92, amiből egyenesen következett, hogy alaposan be kell járatni, mielőtt bármit mondanánk a hangjáról. Beillesztettük rendszerünkbe (Marantz processzor, Nordost Bass Line kábellel csatlakoztatva és laza, könnyed feladatot osztottunk ki számára, a Boardwalk Empire (Gengszterkorzó) egyik epizódját elindítva. A klubban jazz zenekar játszik fúvós szekcióval. Az egyik muzsikus hatalmas hangszert vesz elő a széke mellől; egy tubát. Azt, hogy B; C; Esz vagy F hangolású volt, messziről nem sikerült megállapítanunk, ám a hangjától leesett az állunk. Tiszta, erőteljes és nagyon mély volt.

Az Audio Engineers mélynyomó bejárató zajcsomagját kétszer végigfuttattuk, majd három hétig átlagos módon használtuk a KF92-t, utána következett a hivatalos tesztelés.

A Drive revolverlövései úgy szóltak, ahogy egy csúcskategóriás, zárt mélyládától elvárható: pontosan, feszesen. Hulk ordítása nem kifejezetten szubbasszus, de azért fürgén mozogtak a membránok, mintegy lazításképpen a hatalmas talpak földbe csapódásának tolmácsolásakor leadott elementáris energia után. Attól remegett alattunk a parketta. A különféle katonai fegyverek – gépkarabélyok, géppuska, nehézgéppuska – űrméretét precízen érzékeltette, a „fifty cal” dörgése nem hasonlított deszkával püfölt bokszzsák hangjára, mint egynémely basszreflex szubláda előadásában. Minden mintaszerűen szólalt meg! A Valkyrie gépágyúja árnyalatnyival szolidabban „ugatott”, m int ahogy szeretjük, a mellbevágás csak tenyérrel történt, nem szívlapáttal. Mentségére szóljon, hogy ekkora testből és ekkora hangszórókkal nagyon nehéz lenne jobbat, többet kihozni. Ugyanezt tapasztaltuk San Andreas mélygarázs jelenetének lefuttatásakor és a felhőkarcolók dőlése-omlása során; lehetett volna picivel ijesztőbb. A KF92 ugyanakkor olyan mélyfrekvenciás részleteket hozott elő, amiket korábban egyáltalán nem, vagy csak nagyon halovány jelzésként halottunk. Itt mutatkozott meg a 20 Hz-nél alacsonyabb frekvencia határérték. Azok közé tartozunk, akik ezt többre értékelik, mint melldöngető hangnyomást. Ha már hangnyomás, a KF92 annak mérésekor sem vallott szégyent, képes volt a műszer kijelzőjén megjeleníteni a 110 dB-t!

Ahogy minden korábbi alkalommal, ebben a tesztben is szerepet kapott Marcus Miller és a basszusgitárja. Klasszul, pontosan, összefogottan és részletezően pengett az összes húr, és amikor püfölte a hangszer testét, azt mi a sajátunkon éreztük.

Egyik kedvencünk Chris Botti bostoni koncertje, amelyben a szimfonikus zenekar mellett dobok és gitárok is szólnak. A Dolby True HD hangsáv olyan minőségű, ami a zenei élvezet nyújtása mellett tesztelésre is alkalmas. Ami a szubbasszust illeti, nálunk még soha nem szólt ennyire jól ez a lemez, pedig teszteltünk már néhányat.

A DALI CD VOL.4 remek muzsikái közül He Xiu Tan – Earth Drums című számának hallgatásakor szinte elaléltunk a gyönyörtől. Irdatlan mélységű és mennyiségű dobhang árasztotta el a szobánkat. Ezt sokáig fogjuk emlegetni és hiányolni, miután tesztalanyunkat visszaküldtük a forgalmazónak.

Az említett tubát is meghallgattuk bejáratás után, és annak ellenére lenyűgözően szólt, hogy nem kifejezetten audiofil minőségű hangsávja (DTS core) ennek a sorozatnak. Talán a Blue-ray.

A frekvencia-átvitel mérését a szokásos módon végeztük el: a mikrofon a kanapé középső ülésén helyet foglaló ember mellmagasságában volt (folyamatosan látnunk kellett a kijelzőjét) és 1/3 oktávosmérőjeleket szólaltattunk meg. A 11 hertzet nem tudtuk előcsalni, viszont a 20-25-tel és a 31,5-tel szinte teljesen azonos hangnyomással szólalt meg! Ez bizony 5 csillag. (De csak képzeletben, mert értékelési táblázatunkban – egyelőre – nincs ilyen frekvencia-átvitel sor.) Elhisszük azt a 11 hertzet, mert tapasztalatunk szerint a KEF nem szokott túlozni, és ha egy mélyláda képes 20 Hz-ig lineáris frekvencia-átvitelre, azzal a legmagasabb elvárásoknak megfelel. Ha valamire, hát erre pontosan illik az „audiofil” jelző.

A KEF KF92 igazi kuriózum felépítését, kivitelét, szolgáltatásait és hangját tekintve egyaránt! Kis és közepes méretű szobákat (úgy 30 m²-ig) csordultig tölt szubbasszussal, és mindenféle elhelyezésben alkalmazható. Leginkább azoknak ajánljuk, akik többre becsülik a feszes, pontos és cizellált hangot, mint az ezek rovására mellkast püfölő döngetést.