KEF KC62 aktív mélyláda teszt

A KEF KF92 tesztelése után örömmel és lelkesen fogadtuk szerkesztőségünkben a kistestvért.  Gyártója szerint a KC62 a „legnagyobb kis” szubláda, amiről az 1970-ben bemutatott „Kis nagyember” című korszakalkotó western jutott eszünkbe. Izgalmas remekmű, reméljük a KC62-ről is ezt fogjuk mondani pár év múlva!

Tudtuk, hogy kicsi, de amikor dobozában rejtőzve megérkezett, nem sejtettük, hogy mennyire. Felbontás és a rögzítő idom eltávolítása után egyikünk megkérdezte: nagyítót adtak hozzá? A KC62-t a KEF honlapon focilabda méretűnek nevezik, ami találó, de nem próbáltunk dekázni vele, mert 14 kilójával inkább medicinlabdára hasonlít. Szubládák között nem kiemelkedő ez a tömeg, járt már nálunk számos kétszer, háromszor ekkora darab.

Az állványos KEF LS hangdobozokéra hasonlító a formaterve (a tesztelés egy részében ilyenekkel hallgattuk) és nem túlzás kijelenteni, hogy egymásnak teremtették őket.

A KEF KC62 két ellentétes oldalán helyezkednek el az átlagos középsugárzókkal megegyező méretű, 6,5 colos hangszórók. Pár éve egészen jól szerepelt nálunk a REL ugyanekkora membránokkal rendelkező mélyládája. Meglepetést okoztak a basszusok a lapos dobozból. A KF 92-t ismerve sejtettük, hogy a KC62 adatlapján a kiemelkedő értékek megbízhatóak; mint pl. a 105 dB-es maximális hangnyomás vagy a 11-200 Hz-ig terjedő frekvencia-átvitel. Az utóbbi sem tévedés, azaz ugyanannyit tud, mint a nagytestvér. Az ugyanitt fellelhető javasolt, optimális szobaméterekkel (5–50m²) a „Meghallgatás” fejezetben foglalkozunk.

A KC62 sok tekintetben kicsinyített mása a KF92-nek, ám a hangszóró kívülről nem látható felépítése egészen egyedi és szabadalmaztatott. Ilyennel mé g nem találkoztunk. A megoldás neve Uni-Core, különlegessége a közös mag, vagyis meghajtóegység. A mágnescsomag három ferritgyűrűből áll, ebben mozognak teleszkópszerűen az eltérő átmérőjű lengőtekercsek; a kisebb kényelmesen elfér a nagyobb belsejében. Ez a megoldás mindkettőnek hosszabb mozgásteret biztosít.

Szintén unikális a P-Flex nevű gumiperem, ami ugyanúgy inverz, mint a KF92-é de pluszban bordázott az általunk látható oldala, mint egy origami.

Nem egyértelműen felmérhető és látható, de alapos vizsgálattal, aminek része a tapogatás, kopogtatás és nagyítóval kukkolás, sejthető, hogy a doboztest nem az általánosan alkalmazott, megszokott MDF-ből, hanem valami másból készült. A KEF honlap erre is fényt derít: extrudált alumínium a nagyrészt ívelt lapok anyaga, viszont a membrán alapanyagát nem árulják el; csak gyanítjuk, hogy a KF92-höz hasonlóan alumínium/papír hibrid.

A beépített D osztályú erősítő 2 x 500 W meghajtással szolgál, ami elméletileg pontosan ugyanolyan, mint a KF92-é, ám erről nem tudtunk meggyőződni, mert nem szereltük szét. Az biztos, hogy a hátlapon minden gomb és bemenet egyezik a nagytestvérével.

Szabályozható a jelszint (hangerő), a vágási frekvencia és a vonal kimenetek; található rajta ötállású EQ kapcsoló és variálható magasáteresztő szűrő. A Manual/LFE kapcsolóval, kiiktatható a jelútból mindaz, ami szükségtelen, ha házimozi erősítőnkre vagy processzorunkra bízzuk a keresztváltást és a szobaakusztikai korrekciót. A vezeték nélküli kapcsolatot KW1 csatlakozó biztosítja, vannak rajta RCA be- és kimenetek. Igazi KEF csemege a Room Placement Equalisation, vagyis az elhelyezéshez igazított hangszín/dinamika szabályozás, amit már ismerhetünk a KF92 jóvoltából.

Hűtőbordák nem díszítik a hátlapot, de jópofa és felhasználóbarát megoldás az elejébe süllyesztett LED működése: bekapcsoláskor felfénylik, majd elhalványul, így nem zavarja a sötétben törtérnő házimozizást.

Lábai biztosítják a szükséges stabilitást, a nálunk töltött pár hét alatt a mélyláda egy millimétert sem mozdult el a helyéről.

A Hang

Kezdetben 30 négyzetméteres szobában KEF LS50 Wireless hangdobozpár társaságában üzemelt és abszolút megállta a helyét; elképesztő dinamizmussal és energiával segítette munkájukat. Mindez tökéletest megközelítő pontossággal, feszességgel és maximális kontrollal párosult.

Szokásos 22 négyzetméteres szobánkban a KF92 helyére került; a Marantz processzorhoz Nordost Bass Line kábellel csatlakoztatva. Mivel már alaposan be volt járatva, egy gyors Audyssey MultEQ XT32 kalibrálás után elindítottuk unalomig ismert tesztfájljainkat. Hulk fűre huppanása nem remegtette meg a padlót, viszont a különféle lőfegyverek kaliberét tizedmilliméteres pontossággal adta elő. Még a .50 hüvelykes nehézgéppuska is egészen tisztességes erővel szólt.  Ahogy a Drive revolvere is, ezzel szemben a Valkyrie légvédelmi gépágyúja kissé visszafogottan pufogtatta a lőszereket, és a bombák robbanásától sem hullámzott a szőnyeg. Összefoglalva: ekkora szobába, álló frontsugárzók mellé és az ilyen filmekhez a nagyobbik testvért; a KF92-t választanánk.

A frekvencia-átvitel mérések alátámasztották a gyártó által megadott adatokat. 31,5 Hz-től 20-ig 3-4 decibelnyit esett a hangnyomás, ami kiválónak nevezhető, de azt, hogy 11 Hz-ig csak 3 dB-t esne, nem tudtuk igazolni. A 105 dB-t ki tudta préselni magából, amit már normál használat során sejtettünk.

A KC62-t nevezhetjük Janus arcúnak. Egyrészt két hangszórója van, (bár a lengőcsévék nem egyformák), másrészt nem lehet egy bizonyos skatulyába helyezni.

Zenékkel remekelt minden műfajban és filmnézés során több meglepetést okozott. Megzabolázta és élvezhetővé tette a Tenet túltolt basszusát. A Drive zálogházi menekülése közben valószerűtlenül nagy döngés kiséri az autók összeütődését, de a KC62 előadásában nyoma sem volt ilyesminek. Mindig ilyennek szeretnénk hallani! Előfordult viszont, hogy fel kellett tápászkodni a kanapéról és a jelszint állítót kicsit visszacsavarni, mert túlzónak éreztük a szubbasszust. Ennek oka alighanem a kivételes, 11 hertzes alsó határfrekvencia. Olyan hangok kerültek elő, amiket a szubládák döntő többsége képtelen megszólaltatni; vagy ha mégis, akkor egészen halkan, füllel alig érzékelhetően. A San Andreas mélygarázs jelenete kevésbé volt félelmetes, mint amilyennek ismertük, aztán amikor a főhős helikopterrel megmenti elvált feleségét, a rotor és az összeomló toronyházak robaja elégedett mosolyt csalt az arcunkra. Nem annyira széleset, mint a KF92, de az élvezeti faktor messze az elvárásaink fölé emelkedett.

Koncertfilm gyűjteményünk számos darabjába (Lisa Stansfield, Phil Collins, Chris Botti, George Michael) belehallgattunk, Tom Jones Soundsgate filmjét végignéztük, és remekül szórakoztunk. Ez a KC62 igazi pályája, no meg sztereó zenék világa. Normál esetben, magunk szórakoztatására mindig pure direct-re kapcsoljuk az AVR-eket, de ezt a csöppnyi KEF-et vétek lett volna egy percre parlagon hagyni. Tolta, nyomta a szubbasszust, nem fogyott ki az erőből.

Végszó

Jelenlegi ismereteink szerint valóban a KEF KC62 az egyik „legnagyobb kis” mélyláda, amely „nagyság” a hangerejére és a hangminőségére egyformán érvényes; ráadás a makulátlan kivitelezése, tetszetős, egyedi formatervezése. Méretéből adódóan az elhelyezése egyszerű. Ha némileg olcsóbb lenne…! A KF92 nagyjából 30%-kal kerül többe, mi inkább spórolnánk addig, míg összejön az ára. A KC62 nem a nagy testvér konkurrenciája kíván lenni, és más nagytestű szubládákkal sem lenne korrekt versenyeztetni. Saját ligájában a csúcsot képviseli, első rangú választás az említett KEF LS hangdobozok vagy más, főként állványos hangfalak mellé, valamint olyan házimozisoknak, akik kisméretű szobával rendelkeznek, és inkább koncertekért rajonganak, mint a lövöldözős/robbantós akciófilmekért.